Esetismertetés megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatosan - Eset 1

2018.08.03.

Eset 1.

36 éves nő jelentkezik 4 órás munkavégzésre egy multinacionális üzletlánc egyik áruházába előzeteses munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra, reszortfelelős (árufeltöltő) munkakörre. Munkaképesség csökkenésének mértéke 67%, III. csoportú rokkant. A rehabilitációs javaslata szerint csak pszichés terheléssel nem járó tevékenységet végezhet. Az orvosi rendelőbe jeltolmáccsal érkezik, mivel súlyos hallássérült. Szájról csak közepesen jól olvas, hallókészüléke van. A jeltolmács megértésével is vannak nehézségei.

A beteg cselekvőképes, pszichiátriai és cukorgondozói kontroll alatt áll. Dokumentált betegségei:

•Hallássérült - hangosabb zörejeket, zajokat hallókészülékkel észlel,

•Beszéde érthetetlen, hangképzése exploratív, ezért csak jeltolmács útján tudja közölni mondanivalóját;

•Inzulinfüggő cukorbeteg gyermekkora óta;

•Kevert szorongás és depressziós zavar;

•Mindkét szemét műtötték zöldhályog (glaucoma) miatt;

Az orvosi vizsgálat során ideges, feszült – a jeltolmáccsal láthatóan nehezen kommunikált. Ha a jeltolmács félreérti, azonnal kiabálni kezdett. A helyzet áttekintése után – a beteg írásbeli beleegyezését követően – telefonon megkerestem leendő munkahelye területvezetőjét, hogy a foglalkoztatás tervezett körülményeiről tájékozódjam, illetve, hogy a leendő dolgozó egészségi állapotából következő munkahelyi kockázatokról őt felvilágosítsam.A területvezető – egészségi alkalmasság esetén – foglalkoztatni szeretné. Mint mondta, döntsem el én az alkalmasságot, ez az én feladatom.

A döntést elhalasztottam és friss pszichiátriai gondozói szakvéleményt kértem, melyet a beteg beszerzett és a jeltolmács, valamint édesanyja kíséretében ismét jelentkezett rendelőnkben. A szakvélemény szerint érzelmileg labilis, önértékelési zavarokkal küzd, édesanyjával is gyakran kerül konfliktus helyzetbe. Édesanyja a beteg jelenlétében elmondta, hogy lánya vele is rendszeresen kiabál, dühkitöréseket produkál, ha közlendőjét nem érti meg.

Észrevételemmel, miszerint - fentiek tükrében - leendő kollégáival is gyakran kerül majd konfliktus helyzetbe, teljesen egyetért. Ugyanakkor nagyon szeretné, ha lánya végre dolgozna. Miközben észrevételeimet a jeltolmács „fordította” a beteg felé, a beteg heves dühkitörést produkált.A jeltolmács ekkor jelezte, hogy a hallássérültek szolgálatában töltött évei alatt ilyen atrocitásnak még nem volt részese és fél a betegtől.

Mivel a beteg reszortfelelős munkakörben került volna alkalmazásra, egy munkahelyi közösség részeként, vevőkkel és munkatársaival is kommunikálnia kellett volna.A rendelkezésemre álló szakvélemények, a hozzátartozótól származó adatok és saját vizsgálataim eredménye alapján a hölgy egészségügyi alkalmatlansága mellett döntöttem.

Az eset bizonyítja a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkába állításával kapcsolatos fokozott körültekintés szükségességét a foglalkozás-egészségügyi gyakorlatban.

Konklúzió: A munkáltató képviselőjének látszólagos együttműködése nem jelent támogató hozzáállást, hiszen semmiféle kedvezmény biztosítását nem ígérte meg, csupán a munkáltató által követett foglalkoztatási stratégia mentén kizárólag a beutalón szereplő egészségkárosító hatások fenntartása mellett kívánta foglalkoztatni a munkavállalót. Mivel a halmozottan hátrányos helyzetű beteg értelmi képességei és aktuális egészségi állapota a reális helyzetértékelést kizárta, a mentális és testi egészsége fokozott védelemre szorult. Ezt a munkáltató képviselőjének közömbös hozzáállása azonban nem garantálta.

A társalgáshoz be kell jelentkeznie!
Amennyiben még nem rendelkezik fiókkal, hozzon létre egyet!